A vásznon túl: Miért hódít a Tactile Art és a tapintható textúrák világa a modern otthonokban?
Évszázadokon át a festészet legfőbb feladata az volt, hogy a valóság illúzióját keltse egy sima, sík felületen. A modern kor alkotói azonban felismerték: maga az anyag, a felület domborulatai, barázdái és a rájuk vetülő fények önállóan is képesek mély érzelmeket kelteni anélkül, hogy konkrét formákat ábrázolnának.
Számomra az egyik legmeghatározóbb inspirációt a magyar származású, Párizsban kiteljesedett festő- és grafikusművész, Anna Mark munkássága jelentette.
Anna Mark és a fény-árnyék geometrikus poétikája
Anna Mark különleges világot teremtett monokróm, rusztikus reliefjeivel. Munkáiban a homok, a márványpor és a gipsz találkozik a fegyelmezett ritmussal:
Falakat, lépcsőket, ajtónyílásokat vagy épp ősi építészeti emlékeket idéző struktúrái nem rikító színekkel hódítanak.
Felületei monokrómok – fehérek, szürkék, földszínek –, a valódi dinamikát a matéria vastagsága és a napfény mozgása adja.
Ahogy a fény beesési szöge változik, a mélyedésekben megülő árnyékok folyamatosan átrajzolják a látványt.
Bár Anna Mark művei reliefszerűségükkel szinte kiáltanak a tapintásért, galériák és múzeumok falain élnek – a néző tiszteletteljes távolságból, csupán a szemével pásztázhatja a rusztikus barázdákat.
Átlépni a „hozzányúlni tilos” határon: A Tactile Art születése
Amikor a saját alkotói utamat kerestem, épp ez a felismerés indított el. Miért kellene a rusztikus felületeknek csupán a távolból csodált műtárgyaknak maradniuk? Miért ne hozhatnánk be ezt az ősi, archaikus nyugalmat a mindennapi életterünkbe – úgy, hogy meg is lehessen érinteni?
A Tactile Art (tapintható művészet) és a modern texturált felületképzés számomra a képzőművészeti reliefek emberközeli, otthoni folytatása:
A digitális világ ellenpontja: Mindennapjainkban hideg, tükörsima kijelzőket görgetünk, és steril falak vesznek körül. A szemünk és a lelkünk ösztönösen vágyik a valódi, megfogható matériára, a kézzel felhordott mészbázisú rétegekre.
Érinthető művészet a mindennapokban: A texturált fókuszfalak és vászonképek nincsenek vitrin mögé zárva. Itt nincs „hozzányúlni tilos”: a finom homokszemcsék, a glettvassal húzott mély barázdák tapintása fizikai kapcsolatot teremt az ember és az otthona között.
Élő architektúra: Egy természetes anyagokból rétegzett felület a nappaliban vagy az előszobában folyamatosan együtt él a fénnyel. Reggel lágy, délután plasztikus, este pedig a lámpák fókuszában mély és intim hatást kelt.
Anna Mark munkássága mutatja, hogy a legegyszerűbb földszínek és a nyers anyagok rejtik a legmélyebb nyugalmat. Ezt az időtlen csendet és tapintható jelenlétet igyekszem megformálni minden egyes felületen.
Hozd be a matéria nyugalmát a saját otthonodba!
Szeretnél egyedi, kézzel formált texturált festményt vagy mészbázisú fókuszfalat az enteriőrödbe, vagy magad is kipróbálnád az anyagok rétegezését a következő Tactile Art workshopon?
Comments